A mai munka teljesen lefárasztott, így hazaérve ledőlők pihenni. 21:30ig alszom, a gyomorkorgásom ébreszt fel. Kimegyek a konyhába, hogy csillapítsam kínzó éhségemet, de rá kell, hogy jöjjek, üres a hűtőszekrény. Visszarohanok a szobámba, és összepakolom a táskám. Lakáskulcsomat a kezembe véve indulok el az egyik éjjel-nappali bolt felé, ahol bevásárolhatok. Miután megvettem a szükséges termékeket, haza felé veszem az irányt, de ekkor elém ugrik egy bandita, arcát takaró fekete símaszkja alól kivillan egy vörös hajtincse , a holdfényben csillog a zöld szeme. Egyre közeledik felém, én hátrálok. Amikor úgy érzem, kellő távolságra van, megfordulok, és futni kezdek. Szinte látom magam előtt a döbbent arcát, de nem kell sokat várnom, hallom mögülem szapora lépteit. Egyre fürgébben fut, így én is gyorsítok. Befordulok egy szűk utcába, és imádkozok, hogy ne legyen zsákutca. De nincs ilyen szerencsém, kisvártatva egy falba ütközöm. Nincs más választásom, megfordulok. Körülbelül 3 méterre tőlem, ott liheg a kergetőm. Megindulok felé, s kihasználva a fáradtságát, letépem az arcát takaró gyapjút. Egyből felismerem ismerős vonásait, a volt barátom, Alex az. Valószínűleg neki nem a táskám és a pénzem kell, hanem a szüzességem. 26 éves vagyok, a mostani barátommal se feküdtem le még. Várok a házasságig, én már csak ilyen vagyok. Eszembe jut a lecke, amit a párom tanított, ezért felbátorodva nyújtom kezem Alex felé, amit a tudatlan fiú elfogad. Egy határozott mozdulattal hátracsavarom, szinte hallom a ropogását. Mikor elengedem, a gyenge formája földre zuhan. Kihasználom az erőtlenségét, és elrohanok haza, hogy megcsináljam a vacsorámat, amit másfél órája terveztem. Miután megettem még a morzsákat is, bedőlök az ágyba, és kisvártatva már horkolok is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése